Most magammal vagyok és ez elég...

Szerintem van az a pont, amikor az ember már nem akar nagy változásokat, új szabályokat, új elhatározásokat.

Csak azt, hogy ne legyen ennyire feszült.

Hogy reggel ne rögtön összeugorjon a válla.

Hogy ne kelljen állandóan „összeszednie magát”.

Hogy a teste ne egy projekt legyen,

hanem egy hely, ahol jó lenni.

Sok nővel találkozom, akik pontosan ezt érzik.

Nem feladni akarnak.

Csak visszavenni a tempóból.

Visszatalálni ahhoz az állapothoz,

amikor még nem volt minden ilyen nehéz..

Egy olyan ÉN állapotot élni ami jó és kész.

Ez egyébként nem lustaság.

Nem gyengeség.

Ez egy nagyon is érett jelzés.

Ma csak ennyit szerettem volna itt hagyni:

ha mostanában gyakran érzed azt, hogy „jó lenne egy kicsit könnyebben élni”, akkor nem vagy egyedül ezzel az érzéssel.

...És nem kell rögtön tudnod, mi legyen a következő lépés.

Elég, ha észreveszed magadban ezt a vágyat...

Szeretettel hoztam és készítettük a nővéremmel:
https://youtu.be/B2QQlK7ij-Y?si=yGNB-5ATw2H2LQwU